Igazán kiváló vadászkutya, nagyszerû szaglással és jó értelmi képességekkel rendelkezik. Elemében van, amikor a lõtt vadat apportozni kell. A vízbol történõ visszahozásra nem kell tanítani, ez az ösztön veleszületett, a golden retrieverek kölyökkoruktól kezdve habozás nélkül belemennek tóba, folyóba, akár télen is. Terepen is fáradhatatlanul követi a zsákmányt. Csodálatos lelkesedéssel, jókedvvel, odaadással vadászik, nem ismer lehetetlen feladatot. Ha valaki látott már goldiet munka közben, akkor azon nyomban felfedezi a fajta elõnyeit. Ezek a tulajdonságok arról tanúskodnak, hogy képességei sok-sok generáción keresztül rögzõdtek. Mindent összevetve kiváló, vérbeli vadászkutya!

Azt tartják, hogy az arany retriever az angol Sir Dudley Majoribanks által 1858-ban vásárolt cirkuszi orosz juhászkutyáktól származik. Feljegyzéseinek 1950-ben történt vizsgálata alapján azonban kiderült, hogy a fajta a sima szõrû (flat coated) retriever és a sárga Tweed vízi spániel leszármazottja. Ez utóbbi származás inkább elképzelhetõ, mert az arany retrieverben semmiféle juhászkutya alaptermészet nincs. A golden retriever 1913 óta hivatalosan elfogadott fajta.

A golden retriever felépítése harmonikus, teste arányos, mozgása kifogástalan, tekintete szelíd, barátságos. Feje szépen formált, sohasem durva csontozatú. Az arcorri hajlása (stopja) kifejezett, orrtükre a lehetõség szerint fekete. Az agy- és az arckoponya hoszsza megközelítõen megegyezõ. Füle mérsékelten nagy, lelógó, a szemek magasságában tûzöttek. A szem sötétbarna, egymástól távol ül, a szemhéjszélek sötéten pigmentáltak. A mellsõ végtagok erõs csontúak, párhuzamosak és függõlegesek. A hátulsó lábak izmosak, párhuzamos állásúak. A kutya farka lelóg és a csánkig ér. A marmagasság kanok esetében: 56-61 cm, a szukáé 51-56 cm. Szõre sima vagy hullámos, félhosszú, dús zászlókkal. Színe: az arany és a krémszín valamennyi árnyalata. A standard szerint a kutya szügyén kevés fehér szõr elfogadott, vagyis ez nem számit hibának.